KILÓMÉTEREKKEL

Kilóméterekkel vagyunk magunk előtt és meglóbáljuk elvesztett
            lelkeinket melyekben vágyaink virrasztanak
Eltáncolt öregek felülnek még az ágyon
Titokban fejet is függesztenek hajuk alá, hogy megtévesszék
            a mitsemsejtő gondolatokat
Pedig hiába minden szakértelem mikor hajnali levegő siklik
            szivünkön át
Kedvesünk ő, akinek meg kell köszönni párunk libegő
            mosolygását
És mégis körülményes becsukott kézzel járni a szemünkben
A világ is több sokkal, ha kinyujtózunk, nagy hegyekre
            mászunk
És mélyen hullámaink alatt kábelek szállnak melyek tengerbe
            vetik elkorcsult fiaikat

Angyal kovályog nyelvünk felületén
Szikrasineken vörösmozdonyok zuhannak előre
Szemtől szembe
Ria karcsúbb a liliomillat esteli árnyékánál
De csapzott homlokomon kinyílnak a sípok
Feszültség szemverős rakétáiban röppentsük föl a fiatalok
            egyetlen osztályharcát.

1924. szept. [?]