NYÁRI DÉLUTÁN

Cseveg az olló. Néne
            nyesi a pázsitot,
guggol. Hátulról nézve
            is látni, ásitott.

Rádió nyüzsög. Szárnyak
            dongnak az üvegen.
Lágy szellők táncot járnak
            a puha füveken.

Az idő semmit játszik,
            langy tócsa most, megállt.
Hogy elleng, abból látszik,
            hogy remeg a virág.

Én sem tudom már régen,
            alszom? vagy dolgozom?
Megterit feleségem
            szép fehér abroszon.

Az eget is a tájon
            vászonfény lepi el.
Csillog, mert üvegtálon
            ül, a földieper.

Boldog vagyok? A kedves
            mellettem varrogat
s hallgatjuk, amint elmegy
            egy vak tehervonat.

1934 nyara