A KANÁSZ

Az én falkám olyan falka,
ondolálva van a farka.
            Orrukban csak magyar mód
            csillog egy kis aranydrót.

Van egy pösze kis malacom,
fővárosi grófkisasszony.
            Sóhajtott is egy ízbe,
            nézi magát a vízbe.

Van nekem egy oly kis kanom,
szelid szóra kezes nagyon.
            Az ha fogja s egyet túr,
            a kőkastély felfordul.

Van egy semmi kis furulyám,
nem nőtt az, csak datolyafán.
            Azt ha fúvom, hull a makk,
            a fák táncra állanak.

S ahány felhő, összeszalad,
ha csördítem ustoromat.
            Réz a nyele, szikrázik.
            De sok szoknya megázik!

1932