ÁKÁCOKHOZ

Száz göbbedő odvas falunkba’
homokot kötözni magunkba’
- ákácok, vigyázzunk magunkra! -
az úri szélben ez a föladat.

Zizegni minden bizalomra
keserülő e marxi munka,
de kössünk, kössünk lágyan zsongva,
a homok elfut, a föld megmarad.

Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?
Nem sors az egyes ember sorsa!
Fogom én, lám kötöm ujjongva,
a jó fa zúg, az édes táj dagad, -

Recseg az ég odvas falunkba’,
csikorogva hordja halomba
tört águnkat, csörög a lombja, -
de meleg földet fogunk föld alatt.

1929. nov. / 1931. febr.