Előtte sívár halom mered,
Két szemében a szíve remeg.
- Szegény diák.
Illatos és csókos az éjjel,
Piros szirmok szállanak széjjel
Rózsatövön.
Nagyon szeretne kisuhanni,
Mámoros csókban együtthalni
Valakivel.
Hanyatt feküdni uccakövön
S úgy várni, ha már nincs más öröm,
Naptalanul.
Száguldani egy örök éjen
S az éji széllel friss fehéren
Titkolózni.
Vágyva vár kint az Élet-asszony
Egy új sebet, hogy fölfakasszon
Ifjú ajkon.
De hiába, ő nem csókolhat,
A diák nem megy, int a Holnap.
(Elhal a Vágy.)
S előtte sívár halom mered,
Két szeméből a bánat ered.
- Szegény diák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése