HOMÁLY BORULT AZ ERDŐRE...

Homály borult az erdőre, A csend susog ki belőle. Denevér száll, szól a kuvik, Lassan a hold előbuvik. Idő múlik, felhők jőnek, Egyenesen az erdőnek. Ott megállnak, némán várnak: Áldást adnak a határnak. Majd legyőzi őket a hold: Tolvaj éjbe fénykévét told. De lassanként sápad fénye: Futtatja a nap fölénye. Tülköl a gyár, szól a madár: “Talpon legyen mindenki már!” Hol van az éj? A multé lett: Ujra itt van, él az élet. 1921. febr. 20.